Zalabai Zsigmond
1948. 01. 29., Ipolypásztó, † 2003. 12. 26., Somorja
Kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató.
Ipolyságon érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol-magyar tanári oklevelet (1972), majd uo. kandidátusi fokozatot (1988).
Az MTA doktora (1995). 1972–1975-ben az Irodalmi Szemle, 1975–1989-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó eredeti irodalmi részleg vezetője, 1988-tól a kiadó főszerk.h. 1988-tól a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense, 1990–1992-ben tanszékvezető.
Az 1960-as évek második felében indult írónemzedék hangadó kritikusa. Irodalomelmélettel, stilisztikai kérdésekkel és helytörténettel is foglalkozott. Több irodalmi, publicisztikai antológiát, válogatást szerkesztett.
Kezdeményezője volt az Új Mindenes Gyűjtemény c. sorozatnak. Több kötetet állított össze Szenczi Molnár Albertról. Verses magyar Bohémia címmel magyar költők csehországi vonatkozású verseiből állított össze „olvasókönyvet” (2001).
Megalapította a somorjai Bibliotheca Hungaricát. Pályája az 1990-es évektől megtört.
Díjak: Madách-díj (1981, 1990), Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díja (1996); Márton Áron Emlékérem (1999).
Főbb művei: A vers túloldalán (tan.) 1974; Mérlegpróba (tan.) 1975; Tűnődés a trópusokon (mon.) 1981; Mindenekről számot adok (Ipolypásztó mon. 1. rész) 1984; Hazahív a harangszó (Ipolypásztó mon. 2. rész) 1985; Verstörténés (tan.) 1995; Víz, víz, víz… (publ. Presinszky Lajossal) 1995; Irodalom és iroda-lom (c., tan.) 2001.
Irodalom: Filep Tamás Gusztáv: Zalabai Zsigmond (mon.) 1998, 2004.
