Szomolai Tibor: FÁKLYAVIVŐ című könyv bemutatójára 2016. március 17-én került sor.

Ízelítő a könyvről:

Egy nagyregény hitről, lelkierőről, elszántságról….

Valahol  „Gömörországban vagyunk” – ahol Kende Zsombor megpróbálkozik a lehetetlennel: felakarja támasztani a tétlenségből és a közönyből a városka egyházi és nemzeti közösségét – mert felismeri, hogy eltávolodva Istentől és elszakadva a gyökerektől a közösségre biztos sorvadás vár.

„Mindenki tudja – mondja az egyik szereplő-, hogy mély a sajógyöngyei mocsár, de a lecsapolásába senkinek sincs mersze belevágni.”

Pedig életünk végén majd lepereg a film, mely kíméletlenül bemutatja kisszerűségünket, de akkor már késő. Még az Úristent sem lehet beperelni ezért a moziért. Nem Ő írta a forgatókönyvet, hanem mi. A legtöbb ember napjainkban azzal számol: „Vagyok olyan ügyes, hogy jól elrejtem sötét titkaimat. Más is ezt csinálja, akkor én miért ne ügyeskedjek?” És jól számol az ilyen szatócs, mert a legtöbben nem kívánnak konfliktusba keveredni, „jobb a békesség”, de ez sajnos közösségünk sorvadásához vezet. Nem kell külső ellenségeket keresnünk. Sok esetben megrettennünk saját árnyékunktól és kifogásokat vacogunk. Rögtön az elején nem azt keressük, hogyan lehetne valamit megvalósítani, hanem a nehézségeket. A „jós”  ugyan fölmagasztosul, mert „helyesen”  látta a jövőt, de a közösség kénytelen ennek kárát zsebre vágni. Mert a sok rossz példa miatt közösségromboló hatást gyakorol. Sok esetben pedig ez a legnagyobb tragédia.

Ahogy más könyvek, ez sem fogja megváltani, se jobbá tenni a felvidéki magyarságot, mégis kiáltó példával szolgálhat az elkövetkező nemzedékek számára, hogy talán lehetett volna, más járható és élhetőbb út is, ha az utat mutató „fáklyavivőket” megbecsülték volna. De ma az igénytelenség, érdektelenség a vonzó. Ezért fontos ez a könyv, melyet minél több embernek kellene elolvasnia és megszívlelnie úgy, hogy életvitelükben is meglátszik.