KÖNYVBEMUTATÓ

„A klán” nem szokványos maffiaregény…
A történetben a “dunaszerdahelyi gengszterek, azaz a messze földön híres “PÁPAY KLÁN emberei” és a “könnyű nők” mellett színes kavalkádban vonulnak fel politikusok, bukott kommunisták, rendszerváltók és számtalan más fura szerzet, akik mindannyian hozzájárultak egy jobb sorsra érdemes ország tönkretételéhez. Egy sokkoló, brutális gengszter világ – amely a dunaszerdahelyiek orra előtt játszódott – mint egy többfelvonásos, végeláthatatlan maffia-filmsorozat.Egy vérbeli gengszter-krimi, ami szórakoztatja, sokkolja és egyszerre elbűvöli majd az OLVASÓT!

“TÖMEGGYILKOSSÁG DUNASZERDAHELYEN …” “A PÁPAY-KLÁN VÉGZETE A FONTÁNA BÁRBAN …” – harsogták az újságok címlapjai 1999 márciusának utolsó hétvégéjén.
Mindenki a mészárláson szörnyülködött, hiszen korábban még sehol sem történt hasonló nagyságrendű, egyszerre tíz áldozattal járó alvilági leszámolás…
A mű ezen gyászos eset kapcsán mutatja be azt a bársonyos forradalmat követő zűrzavaros évtizedet, amelyet az időszak meghatározó szlovák politikusa után a köznyelv leginkább csak “Mečiar-korszakként” emleget.
“Sokan óva intettek ennek a könyvnek a megírásától. Még majdnem két évtizeddel az események után is rázós témának számít a dunaszerdahelyi Pápay-klán története. Nemkülönben zűrös és veszélyes a volt miniszterelnök, Vladimír Mečiar nevével fémjelzett, visszaélésekkel és botrányokkal teli politikai háttér felvázolása.  Hogy mekkora a kötet valóságtartalma, azt igencsak nehezen lehetne megállapítani. Egyvalami azonban bizton kijelenthető: a regényben is rengeteg szörnyűség van, ám a valóság ettől sokkal, de sokkal borzalmasabb volt.
Eddig megjelent regényeimben jórészt a szlovákiai magyarság sorsával foglalkoztam. Népem utolsó három évtizede semmiképpen sem tekinthető sikertörténetnek. Pedig akkor, a bársonyos forradalom utáni napokban minden esély megvolt arra, hogy egy jól élhető világot teremtsünk magunknak. Aztán sok minden félrecsúszott, és azóta is sokat törtem a fejemet azon, mi lehetett ennek az oka. Ezt a könyvet kellett megírnom ahhoz, hogy többé-kevésbé összeálljon a kép.” Szomolai Tibor